A Komáromi-kastély a hozzá tartozó arborétummal, gazdasági udvarral, valamint egy több mint 120 méteres alagútszerű pincével Ottomány egyik legszebb nevezetessége. A legendák szerint ez a domboldalba vájt boltíves alagút az egyik szomszéd falu – Albis – temploma alá vezetett. A kastélyt a kilencvenes években nyilvánították műemlék épületté. Azóta évről évre romlik az állaga.

Ki hitte volna, hogy mind a Károli Gáspár (Nagykároly 1529–1591) Vizsolyi Bibliája, mind a Komáromi-féle „bujdosó” Biblia az Érmellékhez kötődik. Komáromi Csipkés György (1628–1678) szobra a debreceni egyetem előtti téren emlékeztet ma is a magyar barokk teológiai irodalom szellemiségére. A debreceni kulturális élet kiemelkedő képviselőjének szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta. Komáromi Csipkés György Komáromban született, református tanárként tevékenykedett a cívisvárosban, s mint tudós teológus dolgozta át a Károli-féle Bibliát, melyet halála után, 1718-ban nyomtattak ki Hollandiában. A „bujdosó” jelzőt azért kapta, mert az átjavított Bibliából csak néhány száz darab került forgalomba, mivel a határon elkobzott szállítmányt az egri püspökség elégette.

Komáromi Csipkés György azonos nevű fia Debrecen főbírája, majd Bihar vármegye alispánja lett, ahogyan azt Borovszky Samu leírta a Bihar vármegye és Nagyvárad című históriás könyvében. Vagyonos emberként – jószágait gyarapítandó – megvásárolta az ottományi birtokot, majd az 1600-as évek végén megépítette a ma is álló kastélyt, mely az érmelléki dombok alatt igazi látványosságnak számít, bár állapota egyre siralmasabb.

Volt remény

Ezelőtt két évvel még volt remény arra, hogy a Komáromiak által épített kúria megmenekül a végső enyészettől. Örültek is ennek az ottományiak, hisz a településen mindenki szívén viseli e történelmi légkörű ódon építmény sorsát. Hogyne viselné, mikor a legendák szerint a magyar nyelvre lefordított második, átdolgozott kiadású Biblia eredeti, még nyomdaillatú példánya is megfordult ebben a lakban. Legutóbbi híreink szerint a két só úti település (Szalacs és Ottomány) önkormányzata Gyula (Magyarország) várossal közös pályázatot adott le EU-támogatásra. Ez a határon átívelő közös pályázat egymillió eurós összeg elnyerésére adott lehetőséget. Ebből a közigazgatásilag Szalacshoz tartozó Ottományra eső rész 500 ezret jelent, melyet célirányosan a kastély felújítására kapnának. A Komáromi-épületegyüttest – hasonlóan a köbölkúti Dráveczky-féle kúriához vagy a mihályfalvi Lovass-házhoz – a kommunista rendszerben termelőszövetkezeti irodáknak használták. Rendeltetéséből annyi haszon származott, hogy abban az időszakban legalább karbantartották. A rendszerváltás után néhány épület gazdátlanul maradt, és állapotuk rohamosan romlik. Nemrégiben a falunapok alkalmával – míg nem volt a jelenlegi siralmas állapotban – a Komáromi-kastély adott otthont a helyi népművészeti és népi használati tárgyak kiállításának. Később, hogy ne álljon őrizetlenül az ingatlan, szociális lakásokat alakítottak ki belőle. Ennek ellenére az utóbbi időben sok kár esett épületben, sőt az arborétumot is jócskán megritkították tüzelőszerzés céljából.

Nemrégiben kaptunk hírt arról is, hogy az épületegyütteshez tartozó „kazamatákat” is fosztogatják, sokan onnan szerzik be az építőanyagot. Még a benne lévő óriás vastartályt is kiemelték a megbontott tetőzeten. Porsztner Sarolta Melinda polgármester akkoriban annyit fűzött az ügyhöz, hogy jelentette a dúlást a rendőrségen, minek következtében a garázdák hamarosan kézre is kerültek. A pályázat sikeréhez pedig – Szabó Ödön megyei önkormányzati képviselő biztatására – nagy reményeket fűznek az ottományiak – hangzott többször is a szalacsi elöljáróktól.

A 17. századi műemlék épület

Az épület 52 méter hosszú, és csaknem 11 méter széles. Falai égetett téglából készültek, közel egy méter vastagságúak. A kisebb-nagyobb szobákat, termeket – szám szerint nyolcat –, a toronyszobát és a folyosót (tornácot) agyagtéglából készült boltozatokkal zárták le. A helyiségek padozata hajópadlóból készült. Az épületet hornyolt tetőcserép fedi. A sérült és hiányzó cserepeket egykoron a volt termelőszövetkezet pótolta. A kastélynak két széles főbejárata van. A cselédszárny a főépülettől keletre található, fala szintén tégla, részben alápincézett. Ezt az épületet palalapokkal fedték.

A régi uradalmi gazdasági épületek a kúria előtti udvarban találhatók, a dombba bevájt helyiségek alkotják. Falazatuk és boltozatuk téglából készült. Rendeltetésük: istálló, kocsiszín és takarmánytároló. Az építmény tetején téglaoszlopok vannak, amelyekre fagerendákból készült korlátot szereltek. Ezt az épületet – mivel részben a föld alatt van – nevezik a helyiek kazamatának, és amely lassan eltűnik a fosztogatók „jóvoltából”.

Kastély és arborétum

A kastély stílusa szinte érintetlenül megmaradt. Nyílászárói, padozata, méteres vastagságú falai, gerendázata azonos a háromszáz évvel ezelőtt kialakítottal. A cselédlakások a mai napig állnak, a hozzátartozó „vizespince” a főépülettől mintegy nyolcvan méterre található. A domb belsejébe vájt építmény szintén megmaradt eredeti formájában. A téglával kirakott monumentális pince belsejében egy kút áll, egy forrás táplálja, vize ma is használható. A kastély körüli arborétum több hektáros területen fekszik; dendrológiai parknak tekintik a helybeliek, hisz rengeteg növényritkaságot rejt manapság is. Sok fenyő- és tölgyritkaság nőtt itt, de az utóbbi időben már csak néhány példány maradt ezekből. Egy történet szerint II. Rákóczi Ferenc egy alkalommal a kastélyt körülvevő park gesztenye- és platánfáinak árnyékában költötte el ebédjét.

Az ilyen múltra visszatekintő, legendás helyeket kötelességünk lenne átmenteni az utókornak. Ám az annyiszor elhangzott politikusi ígéreteket csak a választások időszakában szokták elharsogni, azután – a következő korteskedésig – a süllyesztőbe kerülnek. Talán jövőre, az újabb választások előtt újra előkotorják ezt is.
Most a Komáromi-kastély körül az életet egyetlen árva madáretető jelzi…

Sütő Éva, Reggeli Újság

Aki ismer, tudja nem szoktam más írásait átvenni. Most kivételt tettem! Van ugyanis egy kastély amely nevében és múltjában is kapcsolódik városunkhoz és megmentésre szorul. Miután a kastély térben elég távol van tőlünk, így nagyon kevesen hallottak róla . Egy ember állandó olvasóim közül biztosan tudja merre is van a Bihar megyei Ottomány ( Érmelléken, Érmihályfalvától délkeletre, az Ér mellett, Szalacs és Érbogyoszló közt, a mai Románia területén), hiszen Komáromi Csipkés néven szól hozzá bejegyzéseimhez, pedig családneve ugyan ilyen mértékben része a magyar történelemnek.

Bízom benne, hogy pár ember figyelmét felkeltette az írás és megpróbálnak segítséget nyújtani a kastély megmentéséhez. Érdemes volna megfontolni egy testvér települési szerződés megkötését is. A kastély tulajdonosa büszke volt szülővárosára és felvette annak nevét, most a szülővároson a sor !