A Komáromi napok rendezvénysorozat része már pár éve a  vasúti híd déli hídfőjénél található emlékmű rendbetétele és megemlékezéssel összekapcsolt megkoszorúzása. Ma , egy héttel a szomorú évforduló előtt kimentem és körülnéztem az emlékmű környékén. Sajnálatos módon Koppánymonostoron egyetlen egy útbaigazító táblát sem találtam. Az orrom után kellett elindulnom. A vasúti síneket követve rövid séta után megláttam a nemzeti színű lobogót a lenyugvó nap fényeiben tündökölni. Célba értem. Legnagyobb meglepetésemre  egy családdal találkoztam akik   szintén ezt a helyet választották szombati sétájuk célpontjaként. A terület rendezett. Látszott hogy valakik nemrég szedték össze a szemetet egy kupacba. Jó látni, hogy vannak páran akik fontosnak tartják az emlékhelyek megőrzését. Érdekes célpontja lehet ez egy hétvégi családi sétának.

1919. május 1-jén kora hajnalban a Tanácsköztársaság munkás milicistái megpróbálták visszafoglalni a várost. Monostorral szemben keltek át a Dunán az Erzsébet-szigetre, megrohamozták a vasúti hidat, majd a vasútállomás felé nyomultak előre. Az újszőnyi állomáson négy mozdony füstjével borították homályba a várost. Egidio Macaluso olasz ezredes kérésére Érsekújvárból iderendelték a 34. csehszlovák gyalogezredet, akik elzárták a visszavonulási útvonalakat. A magyar egységek az Erzsébet-szigetre szorultak vissza, ahol a legionáriusok lemészárolták az életben maradottakat. A városban statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki, a legionisták mindenkit lelőttek, akit az utcán találtak, köztük egy 12 éves gyereket is. Az elesettek (összesen 121 munkást és katonát) nagy részét 3 nappal később közös sírba temették a katolikus temetőben. Ez a nap véres május elseje néven vonult be a város történetébe.

Az idei megemlékezés időpontja : 2010 május 1.   10:30

Megközelíthető a Koppánymonostori vasúti átjárótól (fénysorompó) gyalogszerrel a vasúti sínek mellett haladva (500 méter) .

[nggallery id=3]

Képek: Nyúúl

Történelmi adatok: Wikipedia

8 hozzaszolas a “A Véres Május Elseje” bejegyzeshez

  2. Szerettem volna elmenni, márcsak azért is, mert szegény megboldogult édesanyám szokta emlegetni, hogy a nagyapám ott halt meg 1919 május elsején, mint magyar katona a szigeten. A kommunizmus alatt nem volt ajánlatos erről beszélni, így én sem tulajdonítottam érdeklődést, hogy mi is történt valójában a szigeten, édesanyám pedig már 1987 óta eltávozott, már lehetősége sincs, hogy pontosítsa, amit hátrahagyott az nagyanyám üzet formájában számára.

    Sajnos nem tudtam elmenni a szombati megemlékezésre pedig tervbe vettem, még a kocsimat is felkészítettem az indulásra. Nem sikerült, mert már három hete rövidebb nagyobb szünetekkel nyomom az ágyat, a kampányirodám megnyitását is el kellett halasztanom május közepére. Kisfiam szerdai tisztipaviloni koncertjét sem tudtam megnézni, bár nagynehezem elmentem, régóta terveztem, az ő fellépése előtt haza kellett vánszorognom.

  5. A hídról az is tudnivaló, hogy 1945-be’ a háború végén úgy védék meg a lebombázástól, hogy ráállítának egy zsidókat szállító szerelvényt. E vonatról nem sokkal később mindenki szabadon elmehetett – megmenekült, nem úgy mint a frontról és a táborokból.
    Köszönöm én es a tájékoztatást. Minden jóut!

  6. Május 4.-én ünnepeljük a vasúti híd 100. évfordulóját. Érdekesség, hogy az átadáskor az első vasúti szerelvény áthaladásakor a tervezőt és a kivitelezőt a híd alá állították.

  8. Bár idén a Komáromi Napok műsorfüzetében nem tüntették fel május 1-én a Komáromi Áttörés 71. évfordulójára emlékezünk 10.30 órakor a Vasúti-híd déli hídfőjénél. Mindenkit várnak Észak- és Dél-Komáromból a rendezők (Endresz Csoport). Aktuálpolitikai vetülete nem lesz az emlékezésnek, a korabeli eseményeket idézik fel. Koszorút, virágot el lehet az emlékműnél helyezni. A megemlékezés után Waszlavik (Gazember) László régi bakadalokat énekel és harmónikázik (könnyűzenei csemegének sem utolsó.)

Comments are closed.