Ki számított valójában?


Mindenki számít jelszóval indult népszámlálás, de már az első pillanatban olyan érzést keltett bennem az egész, hogy ez nem teljesen így van. A statisztikai hivatal honlapján az olvasói kérdésekre adott válaszok leptek meg először. A hivatal a Rajkára, illetve a környező településekre kiköltözött pozsonyiaknak azt ajánlotta, hogy mindenképp vegyenek részt a szlovákiai népszámláláson és pozsonyi lakcímüket jelöljék állandó lakóhelyükként. Miért volt ez meglepő? Mert az én kérdéseimre a statisztikai hivatal elektronikus levélben arra tett utalást, hogy nem gond, ha én nem veszek részt a népszámláláson. Igaz, hogy ez kötelező, de semmilyen szankciót nem tartalmaz a törvény. Elgondolkodtató, hogy egy rajkai szlovák fontosabb mint egy komáromi magyar. Ez már nem lep meg.  Az elektronikus kérdőíveket megnézve, azonnal feltűnt egy csúsztatás is. Lehet csak véletlen, de minden esetre nagyon érdekes. Ez a születési hely. Az adatlapon két választási lehetőség volt. Az első a szlovákiában míg a második a külföldön volt. Gyorsan megkerestem a statisztikai  hivatalt  azzal az egyszerű kérdéssel, hogy miért szerepel a születés helyeként Szlovákia az adatlapon, amikor az ország lakosságának háromnegyede, koránál fogva nem születhetett ebben az államban. Ezzel az egyszerű és logikus kérdésemmel nagyon feldühíthettem a hivatalt mert ismételten a népszavazásban való nem részvétel lehetőségére utaltak válaszukban. A kérdéssel semmi gond nem is lett volna, ha azt úgy teszik fel, hogy melyik mai állam területén született, de nem ez szerepelt az adatlapon! Én, többekkel együtt a külföld, Csehszlovákia opciót választottam, hiszen ez a valóság! Nem tartom valószínűnek, hogy a statisztikai hivatal munkatársai ne lennének tisztában Szlovákia létrejöttének időpontjával valamint a lakosság életkorával!

Ezzel még nem értek véget a meglepetések. A szomszédomat bíztam meg az adatlapjaim átvételével. Az adatlapok kiosztásának határideje után ők jelezték , hogy az egész utca nem kapott még nyomtatványt. Ismét megkerestem a statisztikai hivatalt panaszommal. Jelezték, hogy az ügyben  azonnal intézkednek. Megtörtént! Még aznap délután ismeretlen személy bedobálta az adatlapokat postaládáinkba. Mindenki kapott szlovák és magyar nyelvűt is. Ezzel lezártnak tekintettem a dolgot, hiszen elektronikusan szerettem volna azokat kitölteni, így az adatlapok begyűjtésének problémája számomra érdektelen volt. A postaládát kinyitva, sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a  két adatlap mellé csak egy kódot tartalmazó borítékot kaptam! Nem volt más, ismét levelet írtam a statisztikai hivatalnak, ahol megígérték , intézkednek. Jelzem a mai napig nem kaptam meg a hiányzó azonosítót. Ezzel nem vagyok egyedül. Többen jelezték, hogy egész utcák nem kaptak adatlapot a határidőre. Már az ő nevükben is én tettem panaszt. Nem tudom milyen sikerrel.  Hangsúlyozni szeretném, itt nem egy-két  komáromiról van szó, hanem egész utcákról. Vajon milyen eredményre számíthatunk az ilyen munkavégzés eredményeként? Vajon a lakosság hány százalékát sikerült megszámolni?  Mennyire hihető, hogy egy ország teljes lakossága kiskorú ?

Ki tölti ki a soha nem kézbesített kérdőíveket? A törvény értelmében ugyanis az adatlap a szomszéd adatszolgáltatása alapján is kitölthető.  Magyarul, bárki, bármit beírhat helyettünk.

Az Újszó mai híre: Pozsony több városrészében is gondok akadtak a népszámlálással. Ligetfalu, Újváros és Dévény városrészekben problémát okozott a népszámlálási ívek begyűjtése, mivel több száz számlálóbiztos “felmondott”.

Érdemes volt euro milliókat költeni egy ennyire szervezetlen és átgondolatlan népszámlálásra? Vajon mi alapján választották ki a kérdezőbiztosokat, akik mint látszik több esetben el sem végezték a munkájukat. Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen többen lelkiismeretesen dolgoztak.

Én érdeklődéssel várom a népszámlálás eredményét, amely mindenki számára meglepő lesz !  Legyintek és röhögök majd egyet!

15 hozzaszolas a “Ki számított valójában?” bejegyzeshez

  1. A sogor koma megint elvitte a tejfelt!Az kozpénz milkáit megint jo zsebre nyulták az malafeju”ek.Az egész kutakodás az rabszolga nép után egy nagy fraska!A szaporodásában éll a nemzet nem nyelvében a romhozok meg a judások eszt jol tudják azoktul tanuljatok,humanista , tokok.

  2. Aki ügyes az napi pár órában megoldotta. A mi kérdezőbiztosunk, nem kap fizetést és még felelősségre is vonják a hírek szerint amiért ki sem osztotta a kérdőíveket.

  3. Vagy úgy. 300 Eur végülis 2 hét melóért nem rossz. Persze, attól is függ hogy az ember fia hol dolgozott és milyen emberekkel.

  4. A végeredmény a nemzeti számlálások uniós összesítése, Mivel nem egy időben zajlik az egyes államokban ezért tart sokáig. A díjazás meg körzetfüggő volt kb 300 eur kétheti munkáért.

  5. 2 év? Hát….nem sietnek bár nem kis meló az biztos. Akkor se csinálnám ha vernének, talán ha nagyon vernének és még sok pénzt is kapnék…hm…nem, akkor sem 😀 A sok olvashatatlan kaparást elemezni….idegőrlő lehet.

  6. Lala- igen sok embert irányítottak a városházára, hogy majd ők egyeztetnek a körzet kérdezőbiztosával… Egymásra mutogat mindenki. Ennek mi értelme? Rengeteg ember maradt ki a népszámlálásból önhibáján kívül. Én is megkérdeztem, hogy nem mehetnék-e be a statisztikai hivatal Megye utcai irodájába. A válasz nem volt. Így engem megszámoltak, de a lakásomat nem, mert arra nem kaptam kódot.

  7. Máshol lakom, mint az állandó lakhelyem, Nem kaptam adatlapot. A statisztikai hivatal az Új Szó-ban megadott tel. számon kérdésemre azt válaszolta, hívjam a városházán a telefonközpontot, majd ott eligazítanak. Szóval nem lettünk adatok.

  8. Hm…hát ez érdekes, mert én Szlovákiát jelöltem születési helyként holott értelemszerűen az akkori Csehszlovákiában születtem én is. Akkó ez így nem jó vagy én csináltam jól? 😀

Comments are closed.