Színfalak mögött


Lacának a Komáromportálon van egy rovata a fenti címmel. Úgy érzem ez most ide is illik. Életem első politikai kampányában való aktív részvételéről szeretnék írni. Mivel  még kampánycsend van, nem nevezem meg a pártot. Szóval történt, hogy a hírek keresése közben az élet közel sodort a politikához. Soha sem voltam az aki aktívan politizálna. Én mindig csak azokat a dolgokat kerestem, amelyek  működhetnének jobban is és megpróbáltam ezekre felhívni embertársaim figyelmét.  Miután szerkesztői csapatunk több rendezvényre is meghívást kap és részt is vesz, így teljesen akaratlanul egyre több embert ismerünk meg. Vannak politikusok, akik időben rájöttek, hogy megéri a médiákkal barátkozni. Egyik szerkesztőnk sem vaskalapos, szemellenzős pártkatona. Nyitottak vagyunk minden iránt, mégis csak egy párt rendezvényeire kaptunk rendszeres meghívást. Ez így alakult. Szívesen részt vettünk volna más rendezvényeken is. Miután egyre gyakrabban találkoztunk, valahogy belekeveredtünk a szervezésbe is. Meglátogattuk egymást és egyszer csak azt vettem észre, hogy heti több alkalommal is kint vagyok a Jókai téri információs pavilonnál. Beszélgettünk és egyre több embert ismertem meg. Nagyon jó volt a hangulat. Szintem mindenki mindenkivel tegeződig. Nyíltan lehetett beszélni, mindennapi problémáinkról. Érdekes volt meghallgatni az ismeretlenül, panaszukkal hozzánk fordulókat.

Többen megkérdezték, hogy miért is csináljuk, hiszen “egy fillér” hasznunk sincs az egészből. Mindenki ingyen dolgozott a városért. Mindenki hisz benne, hogy közösen sikerül jobbá és élhetőbbé tenni azt. Aki nem hiszi, hogy jó buli tenni valamit a közösségért annak mutatok pár képet .

[nggallery id=40]