A nyelvtörvényre hivatkozva megbüntették a Com-média kft-t, méghozzá két magyar reklám szlovák megfelelő nélküli sugárzása miatt a komáromi televízióban. Én nem is a konkrét esetről szeretnék írni, hiszen a két rendbeli szabálysértésért kiszabott 136 € bírság igazán méltányos, mondhatni jelképes. Engem a törvény filozófiája zavar elsősorban. Ezért is választottam a feje tetejére állított országot. Miről is szól a törvény? A lényege az, hogy az információkat mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ez teljesen elfogadható DE, őszintén valljuk be, hány olyan információ jelenik meg naponta a környezetünkben, amelyre semmi szükségünk nincs (Tv reklám, szórólap…) Aki egy kicsit is ért a marketinghez  az tudja, hogy nem a széles tömegeket hanem mindig csak egy kiválasztott célcsoportot kell megcélozni és bombázni hirdetéseinkkel. Egyrészt értelmetlen, másrészt nem költséghatékony. A törvény alkotói erről bizony megfeledkeztek. Mi értelme van a Jókai színház előadásait szlovák nyelven hirdetni a napilapokban vagy a televízióban, ha az előadás nyelve magyar?? Aki nem érti meg a magyar nyelvű hirdetést az az előadást sem fogja és nem is fog azon részt venni! Ez minden a magyar közösségnek szánt előadásról, beszélgetésről elmondható. Ugyan ezért értelmetlen egy szlovák előadást megtévesztő módon magyar nyelven is meghirdetni. Aki nem nézi meg az apró betűs részt, az csalódni fog. Néha kicsit túlzásba visszük a demokráciát. Miért nem szabad kimondani teljesen nyilvánvaló dolgokat? Miért kell állandóan mosolyogni?

Az MKP egyik kedd délutáni találkozója után Králik Robi és én is szemrehányást kaptunk. Egy hozzászóló a szemünkre vetette, hogy miért csak magyarul számolunk be az eseményről. Most vissza kell térnem, bejegyzésem elejéhez. Az én célcsoportom a magyarul beszélő, olvasni tudó KOMÁROMI. A város problémáival foglalkozom, nemzetiségtől függetlenül, de mivel magyarul írok, így blogom is magyaroknak szól elsősorban. Az, hogy a helyi szlovák médiumok nem érdeklődtek az esemény iránt, nem az én hibám. Javaslom, hogy talán feléjük kéne fordulni szemrehányást téve. Lehetőség lett volna a személyes találkozásra is ott a helyszínen, hiszen mindenkit szeretettel vártak, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Tehát nem másokra kell mutogatni, meg egymást feljelenteni, hanem felöltözni és részt venni az eseményeken.