Normális eljárás-e, ha az áruházlánc maga gátolja meg saját vásárlóinak védelmét és akadályozza egy tolvaj kézrekerítését? A komáromi Lidl bevásárlóközpontban ez történt. A rendőrség és a médiák nem győzik eléggé gyakran figyelmeztetni a közvéleményt az egyre gyakrabban előforduló lopásokra, főleg a bevásárlóközpontok forgatagában. A kézitáskákban gyakran látható helyen elhelyezett pénztárcának gyorsan ”lába kél”, és néha a nagyobb odafigyelés sem segít, ha tapasztalt, minden hájjal megkent zsebessel kerülünk testközelbe.

A másik, teljesen felelőtlen vásárlótípus az, amelyik pénztárcáját, kézitáskáját a bevásárlókocsiban helyezi el, mintegy felkínálva a lehetőséget a rossz szándékkal felvértezett, ott sündörgő tolvajnak. Egy pillanat műve, és futhatunk a pénzünk után. Persze, a tolvajt gyakran le is lehetne fülelni, de ennek meggátolásához nagymértékben hozzájárulnak azok is, akik biztonságunk védelméért tartoznak felelőséggel.

Nagyon érdekes, sőt tanulságos esetről számolt be lapunknak (Delta) az egyik pórul járt vásárló fia. Egy pillanatig nem tagadja, hogy meglopott édesanyja hibát követett el, viszont minden lehetőség adva volt a tolvaj személyének gyors felderítéséhez, de bármennyire furcsa, éppen maga a bevásárlóközpont gátolta meg a rendőrséget dolgának végzésében.

A rendőröket is nagyon meglepte ez az eljárás

„Édesanyám a komáromi Lidl bevásárlóközpontban vásárolgatott, miközben sajnos, kézitáskáját a bevásárlókocsiban helyezte el. Amíg rálátása volt a kocsira, addig nem is volt probléma, de a péksüteményeknél kénytelen volt az útban levő paletták mellett hagyni kocsiját. Mire tasakba tette a néhány kiflit, a kocsijában levő táskájából eltűnt a mintegy 30 €-t tartalmazó pénztárcája. Amikor a pénztárnál ezt észrevette, azonnal hívott engem, és mivel közel lakunk a bevásárlóközponthoz, pillanatok alatt a helyszínen voltam” – mondta el édesanyja meglopásának történetét az egyébként jól megtermett olvasónk. Igazi kálváriája azonban csak ezután kezdődött, jómagunk is csak ámultunk a további történések meghallgatása közben. „Azonnal megkerestem a bevásárlóközpontban szolgálatot teljesítő biztonsági őrt azzal a kéréssel, hogy megnézhessem a teljesen bekamerázott bevásárlóközpont videófelvételét, amelyről azonnal megállapítható lett volna a tolvaj kiléte. Ő tovább küldött a bevásárlóközpont vezetőjéhez, aki közölte velem, hogy a felvételeket csak a rendőrség jogosult megtekinteni, amit természetesen megértettem, hiszen végül is ez így van rendjén. Azonnal hívtam a rendőrséget, és nagyon rövid időn belül meg is érkezett két rendőr. Engedélyt kértek a központ vezetőjétől a felvételek megtekintésére, de ekkor az egy újabb verzióval állt elő, amit nekem előző beszélgetésünk folyamán nem mondott el. Közölte ugyanis a rendőrökkel, hogy a felvételeket ők is csak a vállalat vezérigazgatójának engedélyével tekinthetik meg. A rendőrök ekkor felszólították a központ vezetőjét, szíveskedjen kikérni a felvételek megtekintésére szóló engedélyt. Újabb meglepetés következett, ami nem csak a rend őreit lepte meg, de engem is kezdett kihozni sodromból. A vállalat vezérigazgatója csak a rendőrség írásos kérvénye ellenében volt hajlandó megadni a kért engedélyt a videófelvétel megtekintésére(?) A rendőröket is nagyon meglepte ez az eljárás, így kategorikusan kijelentették, hogy nincs idejük a Lidl áruházlánc vezetőségével levelezni már csak azért sem, mert az ilyen levelezés lefolytatásának ideje csak a tolvajnak nyújtana egyre nagyobb biztonságot. Ellenben felajánlották, hogy a rendőrségen vehetnek fel jegyzőkönyvet az édesanyámat ért sérelemről, de ennek meg mi nem láttuk semmilyen értelmét. A biztonsági őr elmondása szerint ugyanis a felvételeket egy hét után törlik” – mondta el csalódottan olvasónk.

Mi sem természetesebb, az üggyel kapcsolatos kérdéseinket feltettük a Lidl áruházlánc regionális képviselőjének Peter Szabónak, valamint Erdélyi Péternek, a Komáromi Járási Rendőrkapitányság illetékesének egyaránt. Arra kerestük a választ, vajon normális eljárás-e, hogy az áruházlánc maga gátolja meg saját vásárlóinak védelmét, de az is érdekelt bennünket, hogy a bűnfelderítést lehet-e ilyen bürokrata módon fékezni?

A belső előírásaiknak megfelelően jártak el

Peter Szabó, a Lidl áruházlánc regionális képviselője: „Az adatvédelmi törvény értelmében nagyon szigorú belső előírások szabályozzák a felvételek megtekintésének, illetve letöltésének lehetőségeit. Sajnos azt kell mondanom, hogy a komáromi központunkban belső előírásainknak megfelelően jártak el akkor, amikor nem tették lehetővé a felvételekbe való betekintést. Nem állítom, hogy ez így helyes is, de mindenképpen törvényes, minket is kötelez a már említett adatvédelmi törvény. A másik probléma, hogy ha lett volna is akarat segíteni a rendőrségnek, a technika ezt nem tette volna lehetővé. A nyugat-szlovákiai 60 bevásárlóközpontunkra ugyanis mindössze egy személy rendelkezik azzal a csipkártyával, amely lehetővé teszi a felvételek visszajátszását illetve letöltését. A szerencsés megoldás az lett volna, ha az ügyeletes biztonsági őr a képernyőn észleli a történteket, és azonnal intézkedik” – mondta el a regionális képviselő.

Erdélyi Péter, a komáromi rendőrkapitányság illetékese: „A kérdésre válaszolva el kell mondanom, hogy sajnos, a bűnfelderítést néha lehet ilyen módon fékezni, erre utal az önök által felhozott példa is. Munkatársaim teljesen tisztában vannak az adatvédelmi törvény azon előírásaival, amelyek a közterületek monitorozásáról rendelkeznek. A törvény valóban rendelkezik kérvénykötelezettségről a rendőrség részéről, de csak a felvétel letöltésének kapcsán. Magát a betekintést viszont nem szabályozza, tehát nem látom igazi okát annak, hogy az ominózus esetben azt miért nem tekinthették meg a helyszínre érkező kollégák. Voltak már hasonló eseteink más bevásárlóközpontokban is, de a betekintést eddig sehol nem tagadták meg. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Lidl belső előírásai így rendelkeznek, ezzel tehát nem tudunk mit kezdeni, tiszteletben kell ezeket tartanunk” – mondta el Erdélyi Péter.

Számunkra mégiscsak fura dolog, hogy a bűnüldöző szerveknek engedélyt kell kérniük a bűnöző személyének megállapításához, a bizonyítékokat nyújtó videófelvétel megtekintéséhez. Még akkor is, ha esetlegesen az adatvédelmi törvény bizonyos szakaszai erre utalást tesznek. Jogállamban, a magukat korrektnek mondó, reklámozó áruházláncok nem engedélyezik, de maguk kínálják fel a rendőrségnek a felvételeket, hogy ezzel is elősegítsék vásárlóik biztonságának védelmét. Ismét megállapítható, hogy magával a törvénnyel nincs valami rendjén. A lopáson kapott tolvaj, a bűnöző, ugyanazon személyiségi jogokkal rendelkezik, mint a meglopott tisztességes ember. Mire azonban kiderül, hogy mégis korlátozható bizonyos jogaiban, addigra az ellopott portékával „heted-hétországon” is túl lehet. A képlet tehát számunkra eléggé világosnak látszik. Az áruház kizárólag saját termékeinek védelmére szerelte fel a kamerákat, mintha egyéb bűncselekmény az áruház területén nem számítana. Már csak az érdekelne bennünket, vajon klasszikus bolti lopás esetén, szintén szükséges-e az üzemeltető hozzájárulása a felvételek rendőrség általi megtekintéséhez? Az meg egyenesen felháborító, hogy a képernyő előtt szolgálatot teljesítő biztonsági őr semmit nem látott a történtekből, és nem intézkedett.

Böröczky József

Közölve, Böröczky József engedélyével