Az erődös programok mindig a kedvenceim közé tartoznak, így nem volt kérdés, hogy a hétvégén hova megyünk “sátrat verni”. Az árusok, és kiállítok, már kora reggel készülődtek, pakolták a standokat, a pékek dagasztották a tésztákat, a kevésbé rutinos kiállítok “legoztak” a sátrak összerakásával, de fél 10 körül, körvonalazódott a rendezvény helyszíne…Mondanom sem kell, hogy a jó hangulat rá ragadt mindenkire. Elég volt a pékek közelébe menni, ahol messziről illatoztak a pék sütemények, és nem voltunk lusták kivárni a frissen sült termékeket! Had emeljem ki a komáromi Stamag-Ireks pultos kocsiját, ahol kóstoltatták a finomabbnál, finomabb süteményeket és ajánlom mindenkinek a helyi pékségeket, ha igazi csemegét szeretnének venni, a nagy multik helyett. Jó lakott gyomorral nincs ember aki elégedetlenkedne bármiért is. Nekünk sem volt okunk, hiszen látni való és program volt épp elég. A csapatunk tagjai közül itt volt Ilcsi, Any, Béla és Larion… A hangulat kedvéért a szomszédunk csinált Anynak és nekem egy-egy festett KomáromPortálos tetkót, nehogy ne legyünk feltünőek Eszterék és a “játszó kuckójuk” mindig sok gyerkőcöt leköt, akár csak a Hobby Sokkos csapat, akiknél hétköznap is lehet jelentkezni a kreatív táborukba, ahol mindenféle saját készítésű dolgot csinálnak a gyerekek. A pékfesztiválhoz méltóan a lelkes érdeklődőket beavatták a szakma rejtelmeibe, megcsodálhattunk hatalmas kemencéket, óriási pereceket, ropogós cipókat, lepényeket, pogácsákat amik hívogattak, hogy harapj belénk… most mindenkinek jó étvágyat kívánok, mert sokan elmentek valami harapni valóért, többek között én is. Azoknak, akik nem volt még az erődben, óránként indultak a kazamata túrák és erőd túrák, ahol az idegenvezetők bemutatták az erőd történetét. Aki aktív sportolásra vágyott az falra mászhatott, íjászkodhatott. Szokásunkhoz híven az Erődváros Íjászegyesület kitett magáért! Lelkes és barátságos csapata, mindenkinek szívesen elmutogatta, hogyan kell lőni hagyományos reflex íjjal… Volt mindig jelentkező, aki neki feszült fegyverének, és próbálta eltalálni a táblákat. Persze mivel ez nem verseny volt, az sem jelentett gondot ha egy egy vessző a domboldalt és az ott élőket veszélyeztette. Szegény csigák jobban tették, ha kereket oldottak és fedezékbe húzódtak. El lehet képzelni a látogatók milyen nagy vidámsággal biztatták egymást. Ha a táblán ért célba a vessző, hatalmas ováció jött, ha fűbe, utána lelkes vessző keresés következett! Aki bátor volt és Helga csigás precíziós fegyverét kipróbáltai, az tuti úgy ment haza, hogy a héten venni kell neki is egy ilyen “szerszámot”. Mindenkinek ajánlom, hogy szombatonként 10 órakor látogasson ki az Igmándi erődbe az egyesület edzéseire! Ezen kívül lehetett még agyagozni, játékokat készíteni, fabatkát gyűjteni, mi fabatkát sem ért , megküzdeni egymással lovagi sisakban, szivacs kalapáccsal. A színpadon folyamatos előadások voltak, a képtárba megtekintendő képek, felsorolni sem tudom mi mindenért érdemes eljönni évről évre.Végül délután 6 órakor mindenki jóllakottan, elfáradva elindult haza felé, az árusok is sátrat bontottak…
Köszönjük a meghívást Zitának! Biztos vagyok benne, hogy az erődök programjairól még sokat írunk!
Én meg a beszámolót köszönöm Laca!