Ma délután 16:32- kor, félreverték Komáromban a Jókai utcai Református templom harangjai, emlékeztetve ezzel minden Magyart arra, hogy ebben az időpontban írták alá 1920 június 4.-én a Trianoni Békediktátumot. A református egyház csatlakozott ezzel a Magyar Parlament által elfogadott és ma hatályba lépett Nemzeti Összetartozás napjához. Kilencven éve ebben az időpontban  minden magyar templom harangját félreverték.

Egy hozzaszolas a “Megkondultak a harangok” bejegyzeshez

  1. Sziréna szólt Pozsonyban is 16:30-kor, az elnöki palota előtt.
    Miközben Slota bevette Komáromot, mi néhányan szintén 3 órára visszavettük a Trianon előtti Pozsonyt, Presporkot, Pressburgot, a magyar királyok koronázási városát.

    A többiek így látták, a résztvevők beszámolói:

    Több rendőrkocsi, ill. -busz biztosítása mellett, fényképezve, kamerázva a bőrkabátosok és civilek által s kissé késve a különböző akadályoztatások miatt /forgalomkorlátozás, árhullám stb.), de végül mégis újra összegyűlt néhány ember /összesen heten, mint a gonoszok: a két legnagyobb elszakított magyar nemzetrész 3-3 képviselővel képviseltetve magát – a legnagyobb számban, két fővel Sepsiszentgyörgyről, ezen kívül még Kolozsvárról, Pozsonyból, Mátyus-, ill. Palócföldről, Gömörből és Csallóközből, sőt még a nyugati magyar szórványból is egy-egy fő. A kifeszített piros-fehér-zöld Autonómia-transzparens mellett Bósza János fölolvasta szlovákul és magyarul a tiltakozó beszédét, aztán a kis csoport átvonult a Vásár-térre, ahol 1919-ben a csehszlovák légionáriusok sortűzzel oszlatták szét a békésen tüntető tömeget, gyerekeket is leterítve, s a tegnap a fölvidéki provokátorpárt trianoni hálatáblájával díszes hajdani magyar postaépülettel szembeni református templom bejáratánál jelképesen megkoszorúzták a csehszlovákok által megszállt Pozsony talán első halálos áldozatainak és sebesültjeinek emlékhelyét. Szerették volna koszorújukat elhelyezni a templom udvarán vagy a templomban, hogy az védve legyen a valószínűsíthető meggyalázástól, de erről a pozsonyi magyar lelkész hallani sem akart, ezért aztán a nyugati szórvány képviselője fölajánlotta, hogy a nemzetiszínű és az áldozatokra emlékeztető vörös szalagos koszorút rövid megemlékező beszéd kíséretében a budapesti Hősök terén helyezi méltó és biztonságos helyre, ahol remélhetőleg nem lesz új nemzetgyalázás tárgya. Vajon a pozsonyi lelkész ugyanúgy fog-é reagálni, ha az egyháza vezetését fölkérjük, hogy emléktáblát helyezhessünk el a templom falán az 1919 februári vérengzés áldozatainak?

    Rendőrkocsival a hátuk mögött az említett néhány ember visszasétált a Grassalkovich palota elé, ahol fél 5-kor a harangkongatást csöngetéssel és szirénázással jelezve emlékeztek meg a becstelen trianoni diktátum aláírásának időpontjáról.

    A tüntetés idején akadtak ugyan közbekiabálók, -káromkodók is az arra elhaladók között, de a többségük békén hagyta a kis Trianon elleni tiltakozó megemlékezés résztvevőit. A Cseh Sajtóügynökség szlovák tudósítónője is hamar otthagyta a kis csoportot.

    Más médiák figyelemre se méltatták ezt a nevetségesen nyomorúságos rendezvényt, se a szervező fölszólítását s a rendezvény programját nem voltak hajlandók közölni, se ki nem jöttek az alkalomra, ugyanúgy ahogy a pozsonyi vagy fölvidéki és egyéb magyarok más képviselői sem.

    Végül a kis megemlékezés résztvevői még megtekintettek egy Szent István király emlékének szentelt festménykiállítást a hajdani szabadkőműves s mai fölvidéki magyar kultúrális egyesületi székházban, amely előtt nagy táblákon a magyargyűlöletre uszító párt vezető párja hirdeti, hogy Tótországot nem adják /mintha valaki el akarná venni tőlük), ill. a mosolygó magyar gárdista terroristává változása díszeleg /az említett párt ezen s más gyűlöletkeltő választási óriásplakátjaival különben nagyon gyakran találkozni Fölvidék-szerte, sőt még a vasúti menetjegyek hátoldalán is megtekinthetők. Békés, megértő, egyenjogú együttműködést kívánva a két egymásrautalt nép közt a jövőben köszönjük a szervező áldozatos munkáját, a résztvevők kiállását, a pozsonyi óvárosi hivatal engedélyét, a rendőri biztosítást és az érdeklődést is.

    Tisztelettel a szervező és a résztvevők

    u.i.:

    Még négy magyar tüntetett a Grassalkovics palota előtt. Ketten a nyugati magyar szórványból egy Belgium-ból (az MVSZ Vallónia elnöke) egy Svájcból (Budapesti MVSZ pótküldött) és ketten Magyarországról.

    Végül a Budapest XX. (Pest(szent)erzsébet) Kerületi Megemlékezések terén helyeztük le a koszorút ahol az első és második világháborús hősi valamint a az 1944 es “felszabadító” angol-amerikai felszabadítók bombázásának áldazataira (kb 300 halott) emlékeztető áldozatai táblája mellett.

    A munkát folytatjuk:.

    N. I. (Liege-Lüttich), Wallon Régió, Francia Közösség, Belgium)

Comments are closed.