Legutóbbi bejegyzésemben is érintettem már ezt a témát. Én személy szerint általában biztonságban érzem magam a városban, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Abraka ötlete alapján meghallgatnám a nép hangját (vox populi), a ti véleményeteket.

Van egy dolog amit nemrég figyeltem meg. A komáromi hajléktalanok   két forgalmas helyen gyülekeznek. Az egyik Észak-Komárom belvárosában a Lehár park a másik Dél-Komárom szíve a Jókai tér. Nem szeretném senki jogát elvitatni a szabad pihenőhely megválasztását illetően, de ez a két pont mégiscsak a turisták által leggyakrabban felkeresett hely.

Ami a városi rendőreink munkáját illeti, velük általában jó viszonyban vagyok. Ami engem kicsit zavar az éppen az emberek hozzáállása a köztulajdonhoz. A belváros állandóan szemetes, tele van csikkekkel. Még nem láttam soha, hogy bárkit is figyelmeztettek volna rendőreink, hogy ne szemeteljen az utcán. Majd 10 éve tilos a buszmegállóban dohányozni. Bírságoltak meg már bárkit is amiért ott füstöl?  Az egész belváros be van kamerázva, mégis minden második facsemete magán viseli a vandálok keze nyomát.  Sikerült valaha is felelősségre vonni a tetteseket?  Becsülöm az egyik Nádor utcai szórakozóhely tulajdonosát, aki bizony a saját módján felvilágosítja az ifjúságot arról, hogy mi is a köztulajdon és azt óvni kell!

14 hozzaszolas a “Közbiztonság” bejegyzeshez

  1. zoli- tudod, a II.ltp en a nemfizető bérlők helyére új bérlőket keresett az úr. A belvárosban már beleköthetnek abba, hogy azért rakta ki a bérlőket hogy ledózerolja a telket és lakóparkot építve hasznot szerezzen. Ez a gond.

  2. Pedig a hely egész alkalmas volna egy lakópark (blokk) építísére, egész közel van a belvároshoz, megfelelő úthálózat is van a környéken (biztosan könyebben elérhető mint a Hajós utcában megépült lakások).

  3. Zoli- ugye te is tudod, hogy miként sikerült kitisztítani a már hírhedt II.es ltp-t. Itt is ez volna a megoldás, de ugye az meg a Komárom környékieknek nem tetszene. Viszont amíg az I-II-es ltp.-en értékes ingatlanokról volt szó addig ott a hátramaradó romokat nehéz volna hasznosítani. Ezért nincs vállalkozó aki megvenné lakottan az ingatlant.

  4. Nem a kocsma az elsőszámú gond arrafele- szerintem.
    Gondolom ismeritek a Belső-körúton azt a hogy is nevezzem? nyomortelepet, ami egy ideig le volt zárva a fertőzés miatt. Nos amíg be volt zárva, nem volt minden agyonszemetelve a környéken, és az ember egy kicsit nagyobb biztonságérzettel mert sétálni arrafelé. De az például bevett szokás náluk, hogy a szomszédos garázsajtókat levizelik vagy apró kavicsot tömködnek a zárba, ezzel keserítve meg az ott garázsolók életét. Egyébként amikor volt az a fertőzés, utána kitakarították az egész telepet, sok konténer szemetet vittek el- a mi pénzünkön. Azóta ugyanolyan szeméttelep az egész, érdekes, hogy fizetünk szemétdíjat, utána az emberek pénzén mégegyszer el kell szállítani ugyanazt a szemetet, amit ők begyűjtenek. Ráadásul a lakótelepi szemeteseknél is bordel marad, nem is kicsi.

  5. No egy közbiztonsághoz tartozó téma: ma 11:00 körül (délelőtt, nem este) 2 cigány megvert egy idős nénit az utcán, aki csak sétálni ment ki. Az eset a IV-es lakótelepen történt valahol a Damjanich utcában a mosodánál. A helyszínre a rendőrök is kijöttek. Elég szomorú eset.
    Egyébként az érintett helyen a kedves polgártársaink szokásukhoz híven mindent kidobáltak a szemetesekből…

  6. Az ilyen apróságok nagyon meg tudják fogni az idelátogató turistákat. Tudod az elmúlt pár évben a város nem igazán támogatta a teraszokat. Többen panaszkodtak,hogy nem elég a terület használati díjat kifizetni, de még 3D tervet is kellett mellékelni.
    Amióta kihalt a belváros, azóta ettől eltekintenek. Tényleg elég gyakran van olyan érzésem,hogy senkinek nem érdeke, hogy a belvárosban élet legyen.
    Ami a városi rendőröket illeti, ők csak a futárok /végrehajtók. Néha elég furcsa dolgok történnek. Amikor például a nyitva tartási engedélyt ellenőrizendő kiküldik az engedély kibocsájtóját ellenőrzésre a belvárosba az már komikus.

  7. Elmesélek egy érdekes történetet, de előre megkérek mindenkit ne reklám gyanánt kezeljék, hanem mint egy megoldást, amit mindenki a maga módján bármikor megtehet, semmi más nem kell hozza, csak egy kis szeretet és odafigyelés, a vélt és valós sérelmet lesöprése magunkról.

    Mikor még működött a palacsintázonk, minden nyáron kiraktam egy asztalt a ház elé és ráraktam előszór csak friss hideg vizet, később kiraktam néhány palacsintát is.
    Egyszer egy anyuka egy kicsit még kábultam bejött hozzám és megköszönte, hogy ihatott a vízből, mert biciglizni volt a kislányával, de rossz időpontot fogott ki és a csaknem 40fokos melegben már majdnem elájult, amikor meglátta a kis táblácskát, amire azt volt írva mindenkinek ingyen ivóvíz. Jól eső érzés fogott el, hogy segíthettem. Ezt mindenki megteheti a maga saját környezetében is, csak ki kell lépni bátran, jobban odakell figyelni a szomszédainkra.
    Ami az asztalkát illeti a szomszéd üzlet talajdonosa, egyszer átjött és azt közölte velem, jártak erre turisták és lefényképezték a táblácskát (mert magyarul, szlovákul és angolul is oda volt írva) és azt mondták ilyennel még sehol sem találkoztak. Mi ebből a tanulság egy apró odafigyeléssel, ami nem került sem pénzbe, sem energiába, milyen sokat tudunk embertársainknak segíteni és a városunk jó hírét terjeszteni. A városi csendőrök többször is be akarták velem vetetni az asztalt, mert nem fizettem ki a helybért, hogy kirakhatok a járdára egy asztalt napernyővek két székkel (amit pihenés céljából rengeteg turista is igénybevett). Még a városi hivatal egyik képviselője is meglátogatott emiatt, de a büntetés elmaradt. Talán ott is az a kis jóság kezdett el működni, ami megvan mindannyiunkban. Ez mint láncreakció képes lenne egy Komárom szintű várost is mozgásba hozni, aminek a haszonélvezői mi mindannyian lehetnénk. Majd folytatom.

    “Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

  8. Nézd én csak a probléma elejét és végét látom, egyenlőre ezt ismerem. Az hogy város miben, vagy miben nem segít, ezt most még pontosan nem tudom megítélni, de egy biztos valamiféle megoldást erre is kell találni. Közmunkák, ételjegyek, a szegények feltérképezése, megkeresésük, kommunikáció, iskolák bevonása a problémamegoldásba, stb.

    Ezeket csak úgy durván vázoltam fel. Tudod a feleségemnek is van egy kolléganője, aki annak ellenére, hogy dolgozik alig tudja minimális szinten fenntartani (mióta elvált) a család költségvetését. Lánya a legkisebb fiammal jár egy osztályba, pl ott már csak osztályzatokat csakis az interneten keresztül lehet megtudni, egy internet fenntartása kb. havi 30 Euro, plussz számítógép, nyomda, ezek alapdolgok amelyek nélkül egy középiskolás életét el sem lehet képzelni. Ezek bebiztosítása mindig valami rovására történik és komoly áldozatot követel minden családtagtól, főleg ha nincsenek rokonok sem már. Ez csak egy eset, de ettől még vannak sokkal kirívobbak is. Ami a legrosszabb nem létezik két egyforma eset sem, de egy közös nevezőjük azért van, hogy a források elosztása a főokozója a bajoknak. Komárom azért nem olyan nagy város, hogy valamiféleképpen ne lehetne mindezeket a bajokat orvosolni. Én abban látnám a megoldás lényegét, ha valamiféleképpen aktivizálni lehetne a barátokat, de főleg a néma és nemlátó, egymással sem beszélő szomszédokat, utcai találkozók, beszélgetések formájában, amiből gyakran olyan egyszerű megoldások is születhetnek, amelyek pénzbe sem energia nem kerülne a városnak, csak emberi áldozatokra van szükség, amit odafigyelésnek hívnak, amikor is a szomszéd a szomszédnak segíteni kezd. Tudom nagyon idealistának tünhet mindez, de egy biztos úgy ahogyan a legjobb emberben is van egy kis rosszaság, úgy a legrosszabb emberben is van jóság, csak aktivizálni kell az agynak ezt a féltekét, ami ezt blokkolja. Ezek hirtelen jött gondolatok, amelyeket persze tökélesíteni kéne, de hiszem, hogy ha szomszédokat rá lehetne ébreszteni, hogy a homokból kihúzott fejek jobban hasznosíthatók, jó sok olcsó ötlek elképzelés születhet. Pl. lehet olyan üzleteket létrehozni, ahová mindenki bevihetné azt amire nincs szüksége, de más még hasznosíthatná, város felügyelete alatt történhetne.

  9. Abraka, tudod az iskolába éhesen érkező gyerek nem mindig azért éhes, mert nincs miből enni adni neki. Gyakoribb a másra költött támogatás. Sajnos tény, hogy segélyosztást követően megugrik az italboltok forgalma és nem tejet hanem inkább alkoholt vesznek….
    Én úgy tudom, a város támogatja az iskolai étkeztetést. Véleményem szerint viszont nem a szülőnek kéne azt kérnie, hanem a tanárnak javasolnia. Ő az aki tudja, látja ki az igazán rászoruló. Az éhes gyerekek száját nem pénzzel, hanem étellel lehet betömni. Amíg a hivatalnokok egy íróasztal mögött jövedelemigazolások alapján akarnak dönteni addig itt nem fog semmi sem megváltozni. A család jövedelme és az éhes gyerek közt nem mindig van objektíven számokkal alátámasztható összefüggés!
    Ha minden jól megy karácsonykor egy ismerőssel ételt fogunk osztani a rászorulóknak. Épp pénteken jelentkezett egy cég amely szintén beszállna ebbe az (sajnos)egyszeri akcióba.

    Az én határozott véleményem az hogy nem pénzzel kell segíteni az éhes embernek, hanem ÉTELLEL !

  10. Nem tudtam hova betenni, hát ide írom be.
    Kedves komáromi látom az írásaidból kitünik, hogy KOmárom bűnét-bánatát nagyon a lelkeden viseled ezért feldobnák egy témát, amiről nagyon kevesen beszélnek kevesen írnak, még te sem írtál, legalább is nem találtam ezzel kapcsolatosan írást.

    Cigányok, koldusok és zsebtolvajok.
    Avagy ilyenkor hol vannak a városi rendőrjeink?

    Írhatnál ezzel kapcsolatosan egy cikket, kiváncsi vagyok a véleményedre. Tudod, az utóbbi időben nagyon sokat írtunk, vitáztunk a hídról, kongresszusi palotákról, körforgalmakról, Ciril-Metód megváltókról és a gazdagok parkolási lehetőségeikről, de az egyszerű komáromiról akit, hogy hány híd is van nem érdekli, az sem érdekli, hogy hol és minek lesz a kongresszusi palota, ha közben nem tud a szegény komáromi enni adni a gyerekének, körforgalomba autóval úgysem megy, mert már benzinre sincs pénze, ha még megvan a régi skodája, Ciril-Metód számukra egyremegy legyen az magyar, vagy szlovák, ha slota jancsi baar szigeti villájára gondol, parkolni pedig úgysem fog a belvárosban, mert gyalogosan még lehet közlekedni, de minek is menne a belvárosba?
    De zavarja őt, ha a gyermekét cigányok csoportokba verődve megverik, elveszik a mobilját, késsel fenyegetik, ilyenkor hol vannak a városi csendőrök, zavarja, ha a korház, templom, útkereszteződésekben, vagy az iskolák előtt koldusok szinte fenyegfetően követelőznek, zavarja őt, ha a nagyobb áruházakban zsebtolvajok ellopják az utolsó centjét is. Ilyenkor hol vannak a városi csendőrök, rendőrök? Ja igen az autóbilincsekkel vannak elfoglalva, meg éjjeli műszakokban védik a romatelepeket, hogy ne lophassák a villanyt, ja még persze a városunk előljáróit védik a kéretlen komáromi polgárok elől.
    Erről írjál, ezek a mi igazi bajaink, nem az, hogy a híd keleten, vagy nyugaton lesz. Az hogy sok gyerek éhesen megy iskolába. Saját fiam is néha a tízórait odaadja egyes osztálytársainak. Miért nem ezeknek a szülőknek igyekezünk segíteni, megkeresni őket, mert ők szégyenlik a szegénységüket. Ha közvetve nem is, de a gyerekeiknek lehetne segíteni, ha máshol nem az iskola területén igen.
    Annál nagyobb emberi cselekedet nem létezhet, ha egy elkötelezett városvezetés saját polgárainak akar segíteni, és az esélyegyenlőség szabálya szerint olyan életteret létrehozni, hogy ne csak egyeseknek legyen Komárom éltető, ne a Mercedeseken furikárók érdekei kerüljenek előtérbe, érvényesüljenek, hanem a hallgató, tűrő és szenvedő többségé is. Mond ezért nem érdemes küzdeni?

Comments are closed.