Tegnap este szokásomhoz híven bekészítettem egy bögre kávét némi süteménnyel az esti kedvenc tévéműsorom megtekintéséhez. Ez Dél-Komárom város testületi ülésének ismétlése.  Rajtam kívül nem sok embert ismerek aki ezt a több órás esti műsort választja magának.  Én viszont ajánlom mindenkinek aki ebben a városban él és kicsit is kíváncsi arra, hogy mit is tesznek megválasztott képviselői. A testület hangulata eddig sem volt felhőtlen, de a parlamenti választásokat megelőző időszakban igencsak paprikássá és kampányszagúvá vált. Már az év elején heves vita alakult ki a városban elhelyezendő szobrokkal kapcsolatban. A Trianon-i tragédia idei kerek 90. évfordulója kapcsán felmerült egy turul elhelyezése a körforgalom közepén ezt a baloldali képviselők azonnal elvetették és új ötlettel álltak elő . Ők ezt az évfordulót Alapy Gáspár Komárom város egykoron volt polgármesterének szobrának felállításával tisztelnék meg.  A mostani testületi ülésre ismét visszatért ez a gondolat és a baloldal kampányfogásként felhasználva, a szoborállítási szándékról névszerinti szavazást kért. Egyetértek a jobboldali képviselő-asszonnyal abban, hogy ennek célja csak a nemmel szavazók lejáratási szándéka lehetett.  Miért kellett szavazni egy szándékról, ha annak megvalósítására nincs költségvetési fedezet? Az évfordulóig ha lenne pénz sem valósulhatna meg a kivitelezés az idő rövidsége miatt. Mi ez ha nem politika. Tisztelt testület, nem kéne inkább a város problémáival foglalkozni? Sajnos a testületi ülés épp a parlamenti választások  két fordulója közé esett és ezt megpróbálták kampánycélokra használni annak ellenére, hogy Komárom városában nem lesz  második forduló.

ALAPY GÁSPÁR (1880-1945) Észak-Komáromban született. Tanulmányai elvégzése után 1907-ben kezdett el dolgozni az észak-komáromi városházán. 1921-ben Dél-Komáromba jött, ahol bekapcsolódott a város vezetésébe 1922-től helyettes, majd 1928-tól kinevezett polgármesterként. Városépítő tevékenysége során virágzó kisváros alakult ki. Népszerűségének köszönhetően és érdemeinek elismeréseként 1939. július 15-től az újra egyesített Komárom polgármestere. 1944 augusztus 31-én nyugdíjba ment. 1944. október 17-én zsidópártolás vádjával a nyilasok letartóztatták, a Csillagerődbe, majd Dachauba hurcolták ahol mint a 136708 számú fogoly halt meg 1945. február 5-én.

Megérdemelne egy szobrot, ez elvitathatatlan. Trianon után ő építette újjá a közigazgatást és tette Újszőny települést várossá. De méltatlan a szobra körül kialakult vita.