Miért frusztráltak a határon túli Magyarok?

Szerzö:
Komárom
– ­KÖzzÉtÉve: 2011. augusztus 11. csütörtök

Budapestre költözésem kezdetén elhatároztam, hogy  nem fogok különbséget tenni magyar és magyar között csak a születés helye miatt. Végig ehhez próbáltam tartani magamat. A mai napon munka ügyben találkoztam egy erdélyi lánnyal, aki nálunk szeretett volna dolgozni. Nagyon csendes volt. Próbáltam feloldani és kötetlenül beszélgetni vele, kerülve születése helyét és állampolgárságát, amely szerepelt az önéletrajzában. Nem igazán tudott feloldódni. Nem értettem mi is a gond vele. Értékesítőnek jelentkezik, de nagyon szűkszavú. Nyitott és befogadó vagyok, mégsem nyílik meg. A  harmincadik perc környékén megkértem, hogy meséljen bármiről, amiről csak szeretne. Még mindig hallgatott. Megkértem, meséljen arról miként is került Pestre és mi  volt ennek az oka.  Elmondta, hogy ez az első állásinterjúja, mert rajtam kívül még nem hívta vissza senki. Szereti Erdélyt, de elege van Romániából és ezért jött Pestre szerencsét próbálni. Itt nagyon magányos és egyedül érzi magát. Minden szál Erdélyhez köti, de otthon nem tudja elképzelni a jövőjét, mert románul nem  jól  beszél, de ha jól beszélne, akkor is nehezen találna munkák magyarsága miatt.

Én hiszek abban, hogy aki magát magyarnak vallja azt a környezete is annak fogadja el. A Romániában  magyar, Magyarországon román  bélyeg is azokon jelenik meg, akik nem biztosak saját magukban, akik nem sugározzák magyarságukat környezetük felé. A lány elmondta, hogy szégyenli Román állampolgárságát, mert emiatt folyamatos hátrányt szenved az élet minden területén, de ezt én úgysem értem meg -mondta.

Megpróbáltam rávezetni, hogy ha 19 évesen volt ereje eljönni szülővárosából, csak azért mert ő magyar akar lenni, akkor ne engedje, hogy lerománozzák. Nem szabad   saját magunkat  korlátok közé  szorítanunk!   Nem kell elkövetni azt a hibát, hogy saját magunkat bélyegezzük meg, vagy hozzuk hátrányos helyzetbe például egy munkáltató számára teljesen érdektelen, de számunkra a többi pályázóval szembeni hátrányt jelentő információk megadásával.  Egyszerűen legyen büszke magyarságára és erdélyi születésére. Visszaadtam az életrajzát és megígértettem vele, hogy kidobja az összeset és újat ír majd helyette, amelyben csak budapesti lakcímét tünteti fel, és nem román állampolgárságát. Minden társadalomban vannak előítéletek és ez fokozottan igaz Magyarországra, de egy ilyen átrendezett életrajzzal és pozitív életszemlélettel nagyobb esélyekkel indul majd a munkaerőpiacon.

Mielőtt egy órai beszélgetés után elköszöntünk volna egymástól elárultam neki, hogy én sem Magyarországon születtem és csak erdélyi származása miatt hívtam be interjúra. Meglepődött!

Számomra teljesen érthetetlen, miért  érzi valaki rosszul magát ott ahol teljes mértékben otthon van. Ott, ahol minden az anyanyelvén van kiírva és mindenkivel problémák nélkül szóba tud elegyedni. Ott, ahol körülveszi mindaz, amiről álmodott. Ott, ahol szinte korlátlanok a lehetőségei.

Ébresztő! Nem bélyegezzük már meg saját magunkat azzal, hogy otthon mi magunk tüntetjük fel külföldinek saját magunkat ! Ugyanazt az Ablakzsiráfot és Mosó Masa Mosodáját  olvastuk az iskolában mint az anyaországiak és ugyanazt a Mazsolát vagy épp Süsüt néztük a tévében! Miben is lennénk mi mások?  A korlátok a saját fejünkben vannak!  MI VAGYUNK SAJÁT MAGUNK KORLÁTAI !