Komárom más nézőpontból

Naponta járom a várost és találkozom emberekkel akik elmondják problémáikat és észrevételeiket. Érdekes módon ezek nem egy esetben nagyon távol esnek a politika által bemutatott mintától. Ezért ma egy kicsit más szemszögből szeretnék írni a körülöttünk zajló eseményekről. Kiemelve azokat a jelenségeket, amelyekről szemlesütve hallgatunk. Sajnos politikusaink 21 évvel a rendszerváltás után sem tudják levetni saját korlátaikat. Képtelenek észrevenni, hogy Komárom egy egyedi tulajdonságokkal megáldott város, amely egy kis akarattal  Közép-Európa egyik jelentős gazdasági központja lehetne. Miután északi politikusaink a fejüket inkább a homokba dugják, mert képtelenek felvenni a versenyt, így a legelsőből a legutolsóvá válhatunk. Mint mindenre, a demográfiai helyzetre is a legnagyobb befolyást a VÁLASZTÁS lehetősége gyakorolja. Politikusainknak lehet bármilyen véleményük, de az egyszerű városlakó szabadon dönthet saját jövője érdekében.   Tapasztalatom szerint pillanatnyilag még csak egy kisebb létszámú csoportról van szó, de létszáma egyre gyarapodik. Kikről is van szó? Az elégedetlenekről ! Van egy pohár, amely megtelik. Ezután vagy dühössé, vagy unottá válik az ember  a téma iránt. Egy ideig elhallgatja az ember, hogy milyen fontos is a gyermek számára  a szlovák nyelv elsajátítása az érvényesülése érdekében. De vajon az őt képviselő politikusok megkérdezték a választót, hogy vajon Szlovákiában és szlovák közegben akar-e boldogulni?? Lehet harcolni egy használhatatlan kisebbségi nyelvtörvény érdekében, de az ember beleun a magyarul megszólalni nem akaró pénztárosokba. Miért írom ezt? Komárom egy olyan város, amelyet egy határ vágott ketté. Komárominak maradni úgy is lehet, hogy  nem kell foglalkozni a magukat magyarnak valló, de valójában nem szlovák érdekeket képviselő politikusokkal. Ez az a tabu, amiről nem mernek beszélni városatyáink sem. Egyre több komáromi vásárol kizárólag magyarországi területen. Miért? mert minden információhoz saját anyanyelvén jut hozzá és örömmel költi úgy a pénzét, hogy azzal egy olyan társadalmat, egy olyan országot támogat, amely őt tagjának tekinti. Ezen a kezdeti szakaszon, már rég túl vagyunk. Érdemes megnézni a komáromi Tesco parkolójában álló gépjárművek rendszámtábláit. Ami ennél aggasztóbb, az a lakótelepeken parkoló járművek összetétele. Szinte már nincs olyan déli lakótelep, amely tömbjei előtt ne parkolna északi rendszámú autó. Természetesen itt gazdasági érdekek is érvényesültek, hiszen Délen olcsóbbak a lakások mint Északon. Volt egy időszak, amikor egy Északi panel árán délen   két lakást lehetett vásárolni. Most jutottunk el oda, ami talán az egyik legfontosabb pont a város jövője érdekében. Ez az ifjúság és annak nevelése. Egyre több szlovák rendszámú autó fordul meg a déli városrész általános és középiskoláinak parkolóiban a tanórák kezdete előtt. Miután tankötelezettség van, az északi városházán is kéne lenni statisztikának arról, hogy hány északi gyermek tanul déli tanintézményekben. Vajon miért nem nyilvánosak ezek a statisztikák?  Északon rendszeresen közzé teszik a frissen beíratott elsősök számát a város alapiskoláiban. Nyilvánvaló a létszámfogyás mint a magyar , mint a szlovák tannyelvű iskolákban, de vajon hány északi diák kezdi meg tanulmányait valamely déli általános iskola első osztályában? Miért íratja be egy északi magyar szülő a lakótelepi magyar tannyelvű iskola helyett gyermekét a távolabbi általános iskolába. Több szülővel is beszéltem , ők az oktatás minőségével magyarázták döntésüket. Délen szabadabb szellemben nevelik a gyermekeket nemzettudatra és ennek következtében a felcseperedő gyermek szabadabb és stresszmentesebb lesz, így jobb eséllyel indul a továbbtanulás útján.  A déli középiskolákban már egy évtizede is több északi diák készült fel további karrierjének építésére, hiszen innen kikerülve jobb esélyekkel indul bármely anyaországi egyetemen. Az egyetemisták száma meg egyszerűen lemérhető a déli vasútállomásról a híd irányába gyalogló fiatalok számának megállapításával. Nem kis számról van szó. Ha már karrier, eljutottunk a következő tabuhoz. Ez a munkavállalás, illetve az ezen a téren előnyt jelentő magyar állampolgárság. Többen a szőnyeg alá próbálják  söpörni azt a tényt, hogy a monostori ipari parkban termelő vállalkozások törzsgárdájában nem volt létszámleépítés. Kizárólag csak a kölcsönzött munkaerő tovább foglalkoztatását mondták vissza. Köztudottan a legnagyobb multicég törzsállományába csak magyar állampolgársággal rendelkezőket vesznek fel. A munkaerő-kölcsönző vállalkozások szinte kizárólag egyéb állampolgárságú személyeket foglalkoztatnak. Próbálhatjuk csűrni-csavarni, a magyar állampolgárság Komárom város munkaerőpiacán kifejezett előnyt jelent. Miért van ez így? Déli városrészünk  polgármestere számára fontos a helyiek munkával történő ellátása. Ennek érdekében tárgyalásokat folytat az ipari park vállalkozásainak vezetőivel. Az ő kezében van “szerszám” a helyiek foglalkoztatásának elérése érdekében. Ezt helyi iparűzési adónak hívják, aminek mértékét az önkormányzat határozza meg…

Északi politikusainknak fel kéne végre ébredniük és körül kéne nézni. Az erőltetett alkalmazkodást a városlakók egyre nagyobb csoportja unja meg. Ők nem fognak tiltakozni. Ők nem fognak csoportosan az utcára vonulni. Egyszerűen csak DÖNTENEK ! Gyermekeiket, déli iskolába íratják – ezzel északon csökken a gyermek létszám. Délen vesznek lakást, mert  ott biztosítottabbnak látják saját és gyermekeik jövősét. Délen vásárolnak, mert támogasd a hazait! Bizony van mitől tartani a népszámlálás eredményeinek kapcsán. Többen 5-10 ezres északi népességfogyásról beszélnek. Ez a szám, ha nem lesz változás a felvidéki politikában, csak nőni fog! Egy galántai vagy somorjai magyar nem fog Magyarországra költözni, de egy komáromi észrevétlenül fog szülővárosában maradva országot váltani! Előbb csak Délen vásárol, majd ott taníttatja gyermekeit, végül ott vesz lakást! Pár éven belül észrevétlenül át fog rendeződni Komárom két részének lakosságszáma. Mindenki biztonságra vágyik és ezért tenni is próbál.

Ha  valamiről nem írnak az újságok, az nem azt jelenti hogy  az nem létezik. Én javasolnám politikusainknak, hogy tegyenek néha egy rövid sétát az emberek között  és bátran lépjék át eközben az államhatárt is. Mindazoknak, akihez nem jut el a hír, elmondom, hogy az állampolgársági eskütételek teljes diszkréció és titoktartás mellett folyamatosan és csoportosan folynak a déli városházán.

Nem szabad hinni azoknak, akik azt mondják, hogy az embereknek nem számít milyen nyelvű a felirat, vagy milyen nyelven beszél a pénztáros, hiszen megértjük egymást. Igen megértjük, de vajon ezzel a helyzettel elégedettek is vagyunk??